Gyengéd szív otthon egészségügyi ügynökség.
Enyhe pikkelysömör gyógyszerek - mrpp.hu
Ígéretünkhöz hűen folytatjuk a Latzkó Andor-pályázat nyertes műfordításainak közlését. Amire a fal mellett sorakozó ágyak és a templom közepén, az oszlopok alatt álló szalmásládák sem voltak képesek, egyetlen egy gránát megoldotta: sikeresen megfosztotta ünnepélyességétől az ódon templomot.
A hatalmas terem úgy ásítozott meztelenül, akár egy kiürített raktár; mintha minden, amit a jámbor keresztények évszázadok alatt gyengéd szív otthon egészségügyi ügynökség, és féltő reménnyel, a rájuk nehezedő bűntudattól sújtottan, suttogva az oltárok elé helyeztek, kiszökött volna a fal sebeiként tátongó ablaküregeken. A gyönyörű festett üvegablakok pedig, amelyek egykor oly lelkiismeretesen vigyáztak arra, hogy a magas, komor boltív alól felzengő, rég elcsendesült korálok és a szószékről a piszkos kőcsempékre hulló számtalan kemény papi szó ne juthasson ki abba az istentelen világba, most a kis temetőben feküdtek, csörömpölő halomba söpörve.
- Knopf, Inc.
- Pálinka leviszi a vérnyomást
- Latzkó Andor: Der Verräter | Napút Online
Két álmos francia szanitéc piszkálgatta a törmeléket a botjával: időnként rábukkantak egy-egy felirattöredékre; a szentképek darabjaiból groteszk figurákat raktak össze, közben disznó vicceket meséltek egymásnak és röhögtek. Egy idő múlva azonban megunták a játékot, a temetőt szinte felperzselő nap pedig visszazavarta őket a fal árnyékába.
Majd a hátizsákjukat a nyakuk alá gyűrve ismét leheveredtek a kabátjukra, ugyanúgy és ugyanoda, ahova tegnap vagy tegnapelőtt; a méhek zümmögését hallgatva ásítoztak, heverésztek, és folytatták a fél órával azelőtt abbamaradt eszmecserét. Igazam lesz! Nem történik itt már semmi. A tegnap esti, eltévedt gránát volt az utolsó üzenetük; mára talán a Rajnán járnak.
A kisebbik fölényesen megvonta a vállát, és gyanakvóan tekintett bajtársára. Én mondom neked, ennél az istenverte templomnál még a legszörnyűbb golyózápor is jobb!
Навигация по записям
Ott fekszenek némán, mint a halak; csak bámulnak ránk, aztán meghalnak. Hát az lenne a katonák dolga, hogy arra várjanak, mikor akad megint valami, amit el kell ásni? A pokolba is! Úgy ülünk itt, mint két dögre leső holló. A szőke hangos, nyers nevetéssel gyengéd szív otthon egészségügyi ügynökség — Istenemre, nem rossz hasonlat! Mint a tőkehalak, amikor kitéped a horgot az állkapcsukból, és hagyod, hogy véresen vergődjenek a csónakban: ezek pont úgy fekszenek ott.
Bár, végül is mit mondhatnának?
Az egyik flakonból itatott, de minden mellécsorgott, a másik egy magazinnal legyezgette a homlokom, amíg megérkezett a mentő.
A nővér épp annyira nem tud németül, mint mi. Tulajdonképpen hányan vannak még? A kisebbiknek kezdett az idegeire menni ez a hangos, örömködő beszéd.
Elkínzott arcot vágva, kelletlenül válaszolt: — Tegnapelőtt huszonegyet hagytak itt nekünk, ebből azóta hatot ástunk el, de hát erre csak emlékszel. Napi kettő.
Ha így folytatódik, még egy hétig sírásók maradunk. Köpött egyet, majd elhallgatott. Pillantása a messzeségbe, a közeli falu romjaira tévedt, ahol a lombtalan, szétlőtt fák mögött futó országút gőzölgő csíkként zárta le a láthatárt.
Éjjel-nappal autók dübörögtek végig rajta.
Egyik a másik után, szakadatlan; a porfátyol örvénylő felhőjéből, amely oly fekete volt, akár egy gránátrobbanás füstje, időről időre egy-egy elhaladó jármű tűnt elő. A katona vágyakozva felsóhajtott, és ökölbe szorított kezét keserűen a magas vérnyomás szülés után ejtve, összeszorított foggal megismételte: — Mint a hollók.
Szív szól a szívhez
Ám a várt helyeslés elmaradt. Bajtársa immár tátott szájjal feküdt mellette — elaludt.
John Updike NYÚLSZÍV - PDF Free Download
A kisebbik elmerengve bámulta a rideg, kifejezéstelen arcot és a tátongó garatot; eszébe jutott a számtalan holttest, amelyet az elmúlt néhány nap során szedtek össze, és már-már egy erős bordán bökéssel felébresztette szendergő társát.
Azonban végül erőt vett magán, és inkább ismét végigtekintett a sivár vidéken, a háttérben magasodó porfelhőtől a fal kormos romjain át egészen a feldúlt temetőig és a csillogó törmelékhalomig: minden szürke volt és elhagyatott; csak füst meg por meg az a halálos csend, amelyet még az autók zaja sem tört meg, olyan messze állt a templom az úttól. Marie nővér a legfelső lépcsőn, a nyitott kapu előtt ült. Könyökét felhúzott térdén nyugtatva állát tenyerébe zárta; komor arca egy pillanatra felderült, amint a két katona szokásos duettje rövid szünet után ismét megütötte a fülét.