Légzési aritmia. Kapcsolódó cikkünk

Sportolhatok szívbetegen? A rendszeres testmozgásra szükség van, mert számos jótékony hatása mellett, kedvezően hat a vérkeringési rendszerünk és szívünk állapotára. Felmerülhet azonban a kérdés, hogy sportolhat —e, és milyen módon fogjon légzési aritmia a mozgásba az, aki valamilyen meglévő, nem súlyos fokú, kezelt szívbetegséggel küzd.

Szigorú beszerzési iránymutatásunk van, és csak a jó hírű média oldalakhoz, az akadémiai kutatóintézetekhez és, ha lehetséges, orvosilag felülvizsgált tanulmányokhoz kapcsolódik. Ne feledje, hogy a zárójelben [1], [2] stb. Szereplő számok ezekre a tanulmányokra kattintható linkek.

Matusovits Andrea, a Budai KardioKözpont orvosa segít ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában. Érdemes már az első, szokatlan tüneteket is komolyan venni. A szív felső üregeiben, a pitvarokban kialakuló fibrilláció hatására, a pangó vér miatt pedig akár vérrögök is keletkezhetnek.

Egy elszabaduló légzési aritmia aztán elzáródást okozhat az agyban stroke és más szervekben, így mindenképpen fontos a korai felismerés, mert anticoaguláns vérhígító kezeléssel megakadályozható vérrög képződés kialakulása.

Egyes légzési aritmia a pitvarfibrilláció lehet teljesen tünetmentes és csak rutin kardiológiai vizsgálat esetén ismerik fel, ami igen jó hír, hiszen az embóliaveszély ilyenkor is fennáll.

Betegség megnevezésének szinonímái:

Ezért fontos, hogy az enyhébb, szívritmusra vonatkozó figyelmeztető jeleknél, illetve családi halmozódás esetén időnként tünetmentesen is vizsgáltassuk ki légzési aritmia kardiológussal. A szívritmuszavarok bizonyos formái, például a kamrai tachycardia extrém gyors, kaotikus szívritmust eredményeznek.

Az úgynevezett tartós kamrai tachycardia veszélyes lehet, mivel a kamrák nem tudnak eléggé telődni, illetve nem tudják megfelelően pumpálni a vért.

Ezért a vérnyomás leesik, amit szívelégtelenség követ. Ez a fajta ritmuszavar azért is veszélyes lehet, mert kamraremegéssé kamrafibrillációváa szívleállás egy fajtájává alakulhat át.

Szabálytalan szívverés esetén a kivizsgálásnak a legsúlyosabb és leggyakoribb okok kizárásával kell indulnia, és haladnia a kevésbé veszélyes, kevésbé gyakori okok felé. Számos olyan műszeres vizsgálat áll rendelkezésre, amellyel gyors, pontos diagnózishoz juthatunk, és megkezdődhet a kezelés.

Ennek célja, hogy személyre szabottan megállapítható és életmóddal vagy gyógyszereléssel beállítható legyen az optimális pulzusérték. Anamnézis A kivizsgálás legelső és legfontosabb lépcsője az anamnézis. Az orvossal pontosan át kell beszélni a tünetek jelentkezésének körülményeit, időpontját, tartamát, elmúlását, gyakoriságát, majd a korábbi betegségeket, a családban előforduló betegségeket, szedett gyógyszereket és a használt élvezeti szereket.

Szót kell ejteni az életritmusról, a fizikai aktivitásról, az étkezésről is. Fizikális vizsgálat, pulzus tapintása, vérnyomás mérése, hallgatózás Szívritmuszavar kivizsgálásában következő lépés a fizikális vizsgálat, mely kiterjed a páciens bőrének, nyálkahártyáinak megtekintésére színe, víztartalma, rugalmasságaa pulzus tapintására mennyire egyenletes, a melléütések mennyire szabályosak, mennyire gyors, mennyire erősa szív és a tüdő hallgatózására jellemző zörejek keresésea vérnyomás mérésére.

Ez képet ad a szív ingerületvezetéséről, a szív összehúzódását kiváltó elektromos ingerület keletkezéséről megfelelő helyen keletkezik-e, megfelelő ritmusban keletkezik-eaz elektromos ingerület vezetéséről szabályos úton halad-e vagy légzési aritmia, van-e akadály a haladásában.

Ilyenkor 24 órás EKG vizsgálattal lehet olyan ritmuszavari formákat felfedezni, melyek ritkábban fordulnak elő, éjszaka jellemzőek, vagy éppen bizonyos mozdulatoknál jelentkeznek.